A múlt vasárnap, piaczárás után jó két órával, délután fél háromkor készültek ezek a képek, csak eddig nem volt időm feltölteni őket. A szél fújt, a hó és havaseső esett, ezért a minőségük nem az igazi, de a lényeg (a szeméthegyek) ismét látszanak rajtuk.

Mondanom sem kell, hogy egész vasárnap a szemetet szedtük az utcáról és az udvarokból és kertekből, mert takarító-utcaseprőnek se híre, se hamva nem volt egész nap; hétfőre meg a lakosok összeszedték a házak előtt tornyosuló mocskot.

További szöveg helyett ismét képek, a gyáli önkormányzat dicsőségére:























































































































































A sok szép szöveg a közterületek karbantartásáról és tisztításáról mind-mind üres beszéd maradt: a védőkerítés építése abbamaradt, az árkok mélyítése dettó. Egy változás azonban tényleg van: a por helyett mostantól a sár és a latyak fognak dominálni.

Vannak nálunk németországi vendégek. Holnap kiviszem őket a piacra és biztatni fogom, hogy minél több fényképet készítsenek, majd menjenek haza és a lehető legnagyobb publicitással mutassák be: ilyen egy 22 ezres magyar város piactere 2007 késő őszén, a főváros tőszomszédságában. És nyomtatott nagybetűkkel le fogom írni nekik a polgármesterünk és a többi városvezető nevét, hátha odakerül valamelyik német médium valamelyik oldalára. Lassan ott tartok, hogy inkább tévés forgatócsoportot kéne hívni, akik interjút is készítenek majd az önkormányzatnál. Lenne olyan elborzasztó, mint a hatlábú borjú vagy a jóistentudja melyik celebritás plasztikai műtétjéről a beszámoló...